A nagyobb gyakoriság az utasok számára több lehetőséget biztosít az indulási idő tekintetében és ezáltal több utas választja a közösségi közlekedést. Különböző korlátozó tényezők léteznek, mint például a járművek rotációja, a járművezetők elérhetősége, a pálya kapacitása, mely főként a kötött pályás közlekedés esetében merül fel. Ezek a korlátozó tényezők gyakran megakadályozzák a gyakoriság növelését. Érdemes a tervezést fordítva kezdeni, azaz először azt meghatározni, hogy milyen gyakorisággal kellene indulnia a járatoknak és azt követően tervezni a járművek rotációját, valamint az egyéb tényezőket.
A kötöttpályás közösségi közlekedés, mint pl. regionális vasút, vagy a nagyobb kapacitású járművekkel ellátott buszvonalak esetében, megéri rövidebb vonatokat vagy kisebb járműveket nagyobb sűrűséggel indítani. Például egy óránként közlekedő 2 szerelvényes vonat helyett, érdemes lehet megfontolni a vonat hosszának rövidítését és az időintervallum rövidítését, a gyakoriság növelését.
Ütemes menetrenddel érdemes lehet kombinálni ezt a megoldást, hogy a gyakoriság növelése a legjobban kihasználható legyen.