Az egyablakos mobilitási szolgáltatási pont által biztosított fizikai jelenléthez hasonlóan az interneten való jelenlét egyablakos egyszerűséget biztosíthat az olyan állampolgárok számára, akik potenciálisan hajlandók lennének a jelenlegi közlekedési szokásukról áttérni a fenntarthatóbb közlekedési módokra.
A személyi számítógépek elterjedésével már az 1980-as években megjelentek a nagyvárosokban a digitális menetrendek és utazástervezők offline szoftveres megoldásai, például a Tokió számára létrehozott Eki-Spart. Az első utazástervező jellemzően a komplex vasúthálózattal rendelkező nagyvárosokra összpontosított, és fokozatosan vezették be nagyobb kiterjedésű területeken, mint például az egész svájci és német vasúti hálózaton (pl. HAFAS) vagy az egész japán vasúti hálózaton (pl. Eki-Spart). Amikor az internet egyre népszerűbbé vált, az 1990-es évek közepén elérhetővé váltak az ilyen jellegű utazástervezők online változatai. Az utazástervezők kezdetben a vasutakra összpontosítottak, míg fokozatosan elterjedtek az egyéb közlekedési módozatokban is és kiegészültek olyan speciális keresési lehetőségekkel, mint az utcai címek és a felhasználókat érdeklő helyek keresése. (Val Laboratory Cooperation, 2008, HaCon Ingeniuergesellschaft mbH, 2018)
Ennél pár évvel korábban, az 1970-es évektől kezdve fejlesztették ki a gépjárművek fedélzeti műholdas navigációs rendszereit. 1993-ban a Globális Helymeghatározó Rendszer (GPS) elkészült és elérhetővé vált a Standard Pozícionálási Szolgáltatás nyújtására, és népszerűvé vált a fedélzeti navigációs rendszer és a műholdas helymeghatározás kombinációja, a fedélzeti szenzorokkal való kalibráció, illetve a digitális offline térképek. Az online digitális térképek a személyi számítógépek és az internet elterjedésének köszönhetően népszerűvé váltak az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején, és a fedélzeti navigációhoz hasonlóan az autók útvonaltervezésére is alkalmasak voltak. A GPS-el felszerelt érintőképernyős okostelefonok 2007-től kezdtek elterjedni, ezzel párhuzamosan a mobil eszközökön elérhető online navigációs rendszerek okostelefon alkalmazásokként is elérhetővé váltak. A legújabb fejlesztések során a multimodális útvonaltervező vált népszerűvé, mind a magán kezdeményezések, például a svájci routeRANK és a japán navitime, mind a kormányzati kezdeményezések, például az AnachB, amely egy bécsi nyilvános konzorcium által fejlesztett útvonaltervező. Az ilyen rendszerek összekapcsolják a vasúti / közösségi közlekedési és az autókra fejlesztett útvonaltervezők, illetve néha hasonló, kerékpáros és gyalogos útvonaltervezők funkcióit is. Néhány fejlett rendszer intermodális keresést kínál, amely különböző közlekedési módok keresését kombinálja egy utazási láncban, erre példa a P+R parkolók és a kerékpározás kombinálva a kerékpár szállítására is alkalmas vasúti közlekedéssel.
Az egyablakos mobilitási szolgáltatási pont által biztosított fizikai jelenléthez hasonlóan az interneten való jelenlét egyablakos egyszerűséget biztosíthat az olyan állampolgárok számára, akik potenciálisan hajlandók lennének a jelenlegi közlekedési szokásukról áttérni a fenntarthatóbb közlekedési módokra.
A személyi számítógépek elterjedésével már az 1980-as években megjelentek a nagyvárosokban a digitális menetrendek és utazástervezők offline szoftveres megoldásai, például a Tokió számára létrehozott Eki-Spart. Az első utazástervező jellemzően a komplex vasúthálózattal rendelkező nagyvárosokra összpontosított, és fokozatosan vezették be nagyobb kiterjedésű területeken, mint például az egész svájci és német vasúti hálózaton (pl. HAFAS) vagy az egész japán vasúti hálózaton (pl. Eki-Spart). Amikor az internet egyre népszerűbbé vált, az 1990-es évek közepén elérhetővé váltak az ilyen jellegű utazástervezők online változatai. Az utazástervezők kezdetben a vasutakra összpontosítottak, míg fokozatosan elterjedtek az egyéb közlekedési módozatokban is és kiegészültek olyan speciális keresési lehetőségekkel, mint az utcai címek és a felhasználókat érdeklő helyek keresése. (Val Laboratory Cooperation, 2008, HaCon Ingeniuergesellschaft mbH, 2018)
Ennél pár évvel korábban, az 1970-es évektől kezdve fejlesztették ki a gépjárművek fedélzeti műholdas navigációs rendszereit. 1993-ban a Globális Helymeghatározó Rendszer (GPS) elkészült és elérhetővé vált a Standard Pozícionálási Szolgáltatás nyújtására, és népszerűvé vált a fedélzeti navigációs rendszer és a műholdas helymeghatározás kombinációja, a fedélzeti szenzorokkal való kalibráció, illetve a digitális offline térképek. Az online digitális térképek a személyi számítógépek és az internet elterjedésének köszönhetően népszerűvé váltak az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején, és a fedélzeti navigációhoz hasonlóan az autók útvonaltervezésére is alkalmasak voltak. A GPS-el felszerelt érintőképernyős okostelefonok 2007-től kezdtek elterjedni, ezzel párhuzamosan a mobil eszközökön elérhető online navigációs rendszerek okostelefon alkalmazásokként is elérhetővé váltak. A legújabb fejlesztések során a multimodális útvonaltervező vált népszerűvé, mind a magán kezdeményezések, például a svájci routeRANK és a japán navitime, mind a kormányzati kezdeményezések, például az AnachB, amely egy bécsi nyilvános konzorcium által fejlesztett útvonaltervező. Az ilyen rendszerek összekapcsolják a vasúti / közösségi közlekedési és az autókra fejlesztett útvonaltervezők, illetve néha hasonló, kerékpáros és gyalogos útvonaltervezők funkcióit is. Néhány fejlett rendszer intermodális keresést kínál, amely különböző közlekedési módok keresését kombinálja egy utazási láncban, erre példa a P+R parkolók és a kerékpározás kombinálva a kerékpár szállítására is alkalmas vasúti közlekedéssel.