Állomás alapú
A kerékpárok prototípusát a 19. század elején fejlesztették ki és a kerékpárok napjainkban ismeretes típusa már a 19. század végén népszerűvé vált (pl. Ebert, 2010). A kerékpárok szisztematikus megosztására az 1960-as évek óta különböző helyszíneken számos próba-szerencse elv mentén végzett kísérlet történt. Az első dokumentált kerékpármegosztási rendszert 1965-ben vezették be Amszterdamban, amely a Fehér Kerékpár nevet viseli. Ez a rendszer 50 fehér színű, zárolatlan kerékpárt bocsájtott a polgárok rendelkezésére. Később megjelent a kaució alapú rendszer, mint például a koppenhágai Bycyken, amely 1995-ben kezdte meg működését. Ezek az első és második generációs rendszerek különféle problémákkal szembesültek, különlegesen a vandalizmus jelentett problémát. (Dechant, 2013, Rappler, 2013)
A kerékpár-megosztás modern működési modellje 2000 után terjedt el. Ebben a harmadik generációs modellben a kerékpárokat elektronikus rendszerrel felszerelt dokkolóállomásokon helyezik el, és a rendszerbe regisztrált felhasználók hitelesítesített fizetési adatai, például hitelkártya vagy bankszámlaszám megadását követően bérelhetnek kerékpárokat az egyik dokkolóállomáson, és ugyanarra vagy egy másik állomásra vihetik vissza a kerékpárokat használat után. A rendszer finanszírozására jellemző a felhasználók által fizetett díjak és a támogatások kombinálása. Ami a támogatásokat illeti, különféle források használhatók, mint például a közvetlen támogatások, a reklámfelület hasznosításából származó bevételek (hirdetőtáblákon és / vagy kerékpárokon), szponzorálás, parkolási végrehajtási bevételek és az útdíj-díjbevételek. Ez a modell számos európai városban elterjedt néhány nagyszabású szolgáltatással, például Lyonban 2005-ben, Barcelonában és Párizsban 2007-ben vezették be ezt a rendszert. A több mint egy évtizedes tapasztalatnak köszönhetően több városban bevezették a fix állomással rendelkező kerékpármegosztást, mint egy kiegészítő közlekedési eszközt, amely a közösségi közlekedéshez képest magasabb szintű elfogadottságot élvez, és kiegészítő funkciókat kínál. (Buettner et al., 2011, Lemmerer et al., 2014, Leth et al., 2017)
Kerékpármegosztás – dokkolás nélküli, free-floating
A kerékpármegosztás egyik változata a dokkolás nélküli, free-floating típusú kerékpármegosztás. Egy korábbi példája az ilyen rendszereknek Németországban jelent meg, a DB Call-a-Bike, amelyet a vasúttársaság üzemeltetett. A felhasználók a kerékpárok kivételéhez és zárolásához digitális egyszeri hitelesítési kódot kapnak SMS-ben vagy telefonhíváson keresztül, illetve a későbbiekben okostelefon alkalmazáson keresztül. Bár Németországban már régóta működik ez a rendszer, még széles körben nem terjedt el.
A közelmúltban, az okostelefonok elterjedésével lehetővé váltak a könnyen használható térkép alapú alkalmazások a közelben lévő rendelkezésre álló kerékpárok helyzetének meghatározására, az ilyen dokkolás nélküli free-floating kerékpármegosztás egyre szélesebb körben terjed el, amely rendszereket főként a kínai vállalatok működtetnek. Ez a fellendülés 2015 körül kezdődött, miután két jelentős szereplő megjelent ezen a piacon és gyors növekedésnek kezdett, nevezetesen az Ofo Bike (2014-ben alapított) és Mobike (2015-ben alapított). Ez egyrészt még mindig a közlekedés egy gyorsan fejlődő része, másrészt az új típusú mobilitási szolgáltatások némileg instabil része, amely egyik fő üzemeltetője pénzügyi nehézségek miatt számos országban megszünteti működését. A Call-a-bike-tól eltérően az új free-floating kerékpármegosztási szolgáltatási piaci penetrációja jelentős és gyors, ami különböző vitákat okoz, például a gyalogosforgalmat, közösségi közlekedési megállókat és akadálymentes hozzáférést akadályozó nem megfelelõen parkolt kerékpárok, illetve a városi perifériákban elhagyatott megosztott kerékpárok miatt.
Motorkerékpár megosztás és robogó megosztás
Az autómegosztáshoz és a kerékpármegosztáshoz hasonlóan napjainkban a motorkerékpárok és robogók megosztása is lehetséges. 2012-ben San Franciscóban kezdődött és a fiatal felhasználókat megcélozva 2015 óta főként Németországban, Spanyolországban és Franciaországban terjedt el. A rendszer többnyire free-floating rendszerként működik és elektromos robogók megosztását teszi lehetővé. (Howe és Bock, 2017)