Jegykiadó automaták
Fontos, hogy legyen lehetőség jegyvásárlásra azokon a ponton, ahol fel lehet szállni a közösségi közlekedési eszközökre. Klasszikusan a jegykiadó automaták jelentik a megoldást arra, hogy az ilyen lehetőség napközben elérhető legyen. Annak ellenére még mindig szükség van a jegykiadó automatákra, hogy az alkalmazásokat és az egyéb módszereket a lakosok széles köre használja, ugyanis a jegyértékesítő automaták különböző felhasználói igényekre adhatnak választ, például azok ezt a megoldást választják, akiknek nincs internet elérésére alkalmas okostelefonja, látogatók stb.
Az elmúlt évtizedekben széles körben elérhetővé váltak a hálózathoz kapcsolt és érintőképernyős jegykiadó automaták. Sok előnye van a gombos készülékekhez képest, mivel támogathatja a többnyelvű felhasználói felületet, az online frissítést és az online jegyértékesítéssel való kombinációt.
A vidéki vonalakon, ahol korlátozott az utasok száma, lehetőség van az jegykiadó automaták járművön történő elhelyezésére is.
Online jegyvásárlás és jegyvásárlási applikációk
A vasúti és a városi közösségi közlekedési jegyek online kiadása a 2000-es évek eleje óta az utasok rendelkezésére áll, a jegypénztár vagy a jegykiadó automata helyett. Ahol az ellenőrző kapu fel van szerelve, a mágnescsíkkal ellátott jegyek on-line és a vasútállomásokon kihelyezett jegyautomatákból való vásárlása széles körben elterjedt, például az Egyesült Királyságban és Japánban. Ahol a vasútállomásokon nincsenek ellenőrző kapuk, eleinte a jegykiadó automatákból vagy a jegypénzárakban való jegyátvétel és a postai úton történő kézbesítés volt a bevett szokás, azonban elterjedtek a 2D-s vonalkóddal ellátott felhasználók által nyomtatható jegyek, amelyek emailben kerülnek kiküldésre vagy egyszerűen letölthetőek az internetről. Mindkét esetben a jegykiadás gyakran integrált az online utazás tervezővel, és az utasok először megkereshetik a csatlakozó járatokat, majd megvásárolhatják a megfelelő jegyet az utazáshoz.
Az okostelefonok elterjedésével 2012 óta elérhetővé vált a mobiltelefonokon keresztüli jegyvásárlás, amely jegyek 2D-s QR kóddal vannak ellátva és ezek alapján ellenőrző kapu vagy egy kalauznál lévő jegyellenőri készül segítségével érvényesíthetők. Ez esetben a felhasználók először megkereshetik a csatlakozó járatokat az okostelefonra telepített utazástervező alkalmazáson keresztül, majd közvetlenül az alkalmazáson keresztül vásárolhatják meg a megfelelő jegyeket. A legújabb okostelefonok támogatják a 2D-s QR kóddal ellátott standard bérleteket, amelyek gyakori megnevezése digitális pénztárca. Ezek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy különféle szolgáltatásokra vásároljanak jegyeket, azaz felhasználásuk nem korlátozódik a közösségi közlekedésre, hanem múzeum belépők megvételére és eseményekre való jegyvásárlásra is alkalmasak.
MaaS és egyablakos szolgáltatásintegráció alkalmazás
A MaaS – a mobilitás, mint szolgáltatás – a támogatói szerint úgy határozható meg, mint „a különböző közlekedési formák integrálása egyetlen mobilitási szolgáltatásba, amely igény szerint igénybe vehető”. Ennek célja, hogy egyetlen alkalmazást és egységes fizetési rendszert kínáljon az összes a fent felsorolt mobilitási szolgáltatás integrálására, hogy az autó használatához hasonló kényelmet biztosítson (MaaS Alliance, nd).
Lényegében a MaaS egy olyan koncepció, amely egy okostelefonon keresztül elérhető felhasználói felületen a különböző hagyományos és új típusú közlekedési szolgáltatásokat magába foglalja, beleértve a fent említett megosztáson és az alkalmazásokon alapuló szolgáltatásokat, mint például a menetrendszerinti és igény-vezérelt közösségi közlekedést, autómegosztást, utazás megosztást, kerékpármegosztást, taxi szolgáltatást és így tovább. Ezt az elképzelést 2012-től kezdve tanulmányozták, és fokozatosan fejlesztették, ahogy egy adott régióban a meglévő alkalmazások szolgáltatásai fokozatosan egyetlen alkalmazásra kerültek. (például Ausztriában, lásd például: Neue Urbane Mobilität Wien GmbH, 2015, Der Standard, 2016). A felhasználó kiválaszthatja, hogy mely szolgáltatót engedélyezi vagy mely szolgáltatásra iratkozik fel. A klasszikus felhasználás alapú és átalánydíjas modellek mellett új típusú fizetési csomagokat javasolnak: egy példacsomagot javasolnak, amely magában foglalja a közösségi közlekedési eszközök éves bérletét, 100 km távolságra taxi vagy utazás megosztási szolgáltatást, 500 km távolságra autómegosztást, 1500 km távolságra városon kívüli tömegközlekedési eszközök használatát, valamint 20 órányi kerékpármegosztási szolgáltatást. (Hietanen és Sahala, 2016)
Számos szervezeti modell létezik, nevezetesen az egyéni független integrátor, illetve az integrált közösségi közlekedési szolgáltató, amely integrátorként és egy „roaming” modellként működik, amelyben különféle MaaS szolgáltatók léteznek egymás mellett. Bécs például a második megközelítést alkalmazza, a város legnagyobb közösségi közlekedési szolgáltatója bevezetett egy integrált okostelefon-alkalmazást, amely a multimodális utazástervezők, a közösségi közlekedési szolgáltatások előfizetése (éves, havi és heti bérlet) és egyszeri jegyek vásárlása, az autómegosztás (a dokumentum írása idején, csak free-floating típusú, azaz állomás nélküli), az autóbérlés, a kerékpármegosztási rendszerek, a taxik és a parkolóházak egyablakos alkalmazásaként működik (Wiener Linien, 2018). Egy másik példa Helsinki, ahol egy önálló integrátor cég nyújt egy ilyen alkalmazást a város számára, amelyet erősen támogat az önkormányzat (MaaS Global Oy, 2018).
Egy jól működő MaaS alkalmazás biztosításának előfeltétele a nem autós mobilitási szolgáltatások széles körének rendelkezésre állása, mivel maga a MaaS ezen szolgáltatások integrátorának számít. A közösségi közlekedés „előfizetéses” típusú díjmodellekkel történő integrációjának lehetővé tételéhez a tapasztalatok alpján szükséges a közösségi közlekedési tarifák integrációja, míg a további szolgáltatások különféle előfizetéses módjainak integrációja a MaaS rendszerben még fejlesztés alatt van. Ezen kívül az integrált módok, mint például az autómegosztó és a kerékpármegosztó platformok, a taxi alkalmazások, az utazás megosztási alkalmazások, alkalmazás-programozási interfészeinek (API-k) rendelkezésre állása további előfeltétele az egyablakos szolgáltatásintegrációs alkalmazás megvalósításának, amely fejlesztés jelenleg még folyamatban van.
NFC kártyák
Az 1990-es évek vége óta népszerűvé vált az NFC kártyák (közeli kommunikációs kártyák) bevezetése a közösségi közlekedés menetdíj értékesítési rendszerében. Az első széleskörben alkalmazott ilyen megoldás a hongkong Octopus-kártya volt, amelyet 1997-ben vezettek be. Azóta az NFC „intelligens kártyák” számos helyen bevezetésre kerültek és széles körben használatosak különböző helyeken. Az első ilyen megoldásokat inkább a „zárt” közösségi közlekedési rendszerekhez fejlesztették, ahol az utasoknak át kell menniük egy ellenőrző kapun. A későbbi fázisban a „nyitott” közösségi közlekedési rendszerekhez illeszkedő megoldásokat is bevezették, ahol az utasoknak „be kell jelentkezniük” azon a ponton, ahol felszállnak valamely közösségi közlekedési eszközre és a fedélzeten ellenőrzik a jegyeket, illetve a leszállás helyén „ki kell jelentkezni”. Az NFC kártyákat a tömegközlekedésen kívüli közlekedési módok esetében is alkalmazzák, különösen a kerékpármegosztás és az autómegosztás során. Az okostelefonok legújabb fejlesztései NFC-vel integráltak, amelyek lehetővé teszik, hogy az NFC kártyák funkcióit mobileszközökre helyezzék.
Az NFC kártyák esetében új típusú közösségi közlekedési tarifák is lehetségesek, amelyek technikailag nehézkesek voltak papíralapú és mágnesszalagos jegyekkel. Az ársapka-rendszer az egyik ilyen példa, amellyel az utasok először egyirányú utazás díját fizetik ki, míg a naponta, a hónaponként vagy az évenként felszámított maximális összeg rögzítve van, ezáltal az utasok úgy utazhatnak, mintha éves bérletük lenne. Ilyen ársapka-rendszert használnak például Londonban a városi közlekedés esetében, és Dél-Tirolban a regionális közösségi közlekedés során. Fontos, hogy az egész régióban egységes NFC kártya kerüljön bevezetésre, mivel a tipikus felhasználó számára megterhelő két vagy több kártyát használni. Optimális esetben, mint Hollandiában, Dél-Koreában és Japánban, országosan egységes vagy minden területen elismert NFC kártya került bevezetésre.