Klasszikusan főként a kis és közepes méretű városokban a közösségi közlekedés menetrendje az ingázó lakosok reggeli és esti csúcsidőben felmerülő utazási igényeihez van igazítva. Ehhez hasonlóan a menetrendek igazodnak az iskolaidőhöz is. Ez a jelenség ahhoz vezet, hogy csúcsidőben az utasok számára sok lehetőség áll rendelkezésre, míg a nap többi szakaszában kevesebb szolgáltatás közül választhatnak.
Ez a megoldás addig volt kielégítő az ingázók számára, amíg a munkaidő kötött volt és a közösségi közlekedésnek csak az ingázókat kellett kiszolgálnia. Azonban napjainkban az információs és kommunikációs technológia (ICT) fejlődése és a munkaszerződések diverzifikációja következtében a munkavégzés időbeli eloszlásának homogenitása változóban van. Napjainkban, még az ingázók körében is, az utazási igények különfélék a home office munkavégzés, a rugalmas munkaidejű szerződések és egyéb munkaidőt befolyásoló megoldások miatt. Továbbá a különféle szolgáltatások nyújtásának ideje is egyre hosszabb, mint pl. a boltok esetében, emiatt egyre fontosabbá válik a hosszabb üzemidők kialakítása.
Ez egy újfajta szükséget teremt a közösségi közlekedési szolgáltatások iránt az olyan időszakokban, amelyekben eddig még nem volt megfelelő a szolgáltatás szintje. Ilyen időszakok közé tartoznak az esti órák, éjszakák és hétvégék, ugyanis az irodai alkalmazottak korábban érnek haza, azonban az üzemekben és boltokban gyakran délután kezdenek dolgozni és éjszaka térnek haza.